Testvérem emlékére
Állok a sírodnál, merengek,
Emlékeim közt kereslek,
Megborzongok egy szélfuvallattól,
Talán üzensz nekünk a messzi távolból.
Mintha hallanám hangodat,
Mely sajnos végleg megszakadt,
Úgy szenvedtél, hogy senkit ne zavarj,
Ne hallatszódjék tőled egy kicsi jaj.
Itt vagy közel, szívemmel érezlek,
Nem, többet már nem kérdezlek,
Miért nem engedted, hogy segítsünk,
Hiszen az életünk egyetlen kincsünk.
|